Emberek a világításban: Jean-Paul Ojeil
A cégeket az ott dolgozó emberek határozzák meg: a Schréder több mint egy évszázada van a fenntartható világítás élvonalában, hála a munkavállalók innovatív gondolkodásának világszerte. Ebben a sorozatban azokra az emberekre fókuszálunk, akiknek a Schréder elismert szerepét köszönheti. Betekintést nyerünk karrierútjukba, legfontosabb projektjeikbe, és megosztják velünk a világítás jövőjével kapcsolatos gondolataikat.
A Schréder piacvezető Észak-Amerikában, ahol alagutakat, autópályákat és sportpályákat világít meg. A Szent Lőrinc-folyó alatt húzódó alagutaktól a Sziklás-hegységben található hóvédő alagutakig csapataink mindenhol biztonságos, vonzó világítási megoldásokat tudtak nyújtani Kanada területén.
Jean-Paul Ojeil 2017 óta dolgozik a Schrédernél, és a fotometriai részleget vezeti a Schréder észak-amerikai leányvállalatánál. Az út-, sport-, alagút- és területvilágítás szakértőjeként terepen is dolgozik, valamint a mérnökök legújabb generációját tanítja a fotometria tudományára. Több mint 250 sportpálya és több tucat alagút és repülőtér megvilágítása van a háta mögött, a nagyszerű világítás iránti elköteleződése pedig továbbra is töretlen.
Nem a világításban kezdtem…
Libanonban születtem, de kilencéves koromban a családom Kanadába menekült a polgárháború miatt. Olyan volt, mint a sötétségből megérkezni a fénybe, odahaza gyakran nem volt áram a háború miatt. Kanadában egészségügyet tanultam, végül távközlési területen szereztem diplomát. Csatlakoztam egy világítással foglalkozó laboratóriumhoz, mert szükségük volt egy biztonságos hálózatra, hogy ISO17025 tanúsítványt szerezhessenek, engem pedig lenyűgöztek azok a szerkezetek, amelyeket a világítás teszteléséhez használtak.
Mindig kíváncsi természet voltam…
Kiskorom óta odavagyok a világításért – ma is megjelenik előttem a bejrúti tengerparti sétány sötétedés utáni látképe. Elkezdtem egyre többet kérdezgetni, és végül a laborban kezdtem dolgozni, míg minőségbiztosítási vezető lettem. Végeztünk fotometriai és elektromos teszteket, színméréseket és minden egyebet. Schréder lámpákat használtunk a gépek kalibrálásához, így hamar feltűnt, hogy milyen jó minőségűek. Egyszer az egyiken keresztül csúnyán megrázott az áram, úgyhogy néha emlegetem, hogy a Schréder márka közel áll a szívemhez… a sebhely még mindig megvan!
2017-ben csatlakoztam a Schréderhez…
Sok változás zajlott akkoriban az iparban, és sokakat ismertem a Schréder csapatából, mert már dolgoztam velük. Felajánlották a lehetőséget, hogy fotometriai számításokat végezzek, és azon a területen dolgozhassak, ami a szenvedélyem.
A laborban dolgozom, de terepen is…
Projektmérnökként vettek fel, így sok számítást végzek, de a laboratóriumban szerzett tapasztalatomból adódóan gyakran megyek ki a helyszínre az alvállalkozóval, hogy meggyőződjek a világítás helyes telepítéséről, és elhárítsam a hibákat, ha szükség van rá. Márpedig szükség van rá! Egyszer egy repülőteret világítottunk meg Texasban – OMNISTAR berendezéseket telepítettünk, hogy jó látási viszonyokat biztosítsunk a személyzet számára. De felhívtak, hogy nem elég erős a világítás, úgyhogy odarepültem, hogy ellenőrizzem. Kiderült, hogy a telepítéskor rossz szögben szerelték fel a berendezéseket, így azok a tetőt világították, és nem az aszfaltot!
A repülőterek optimális megvilágítása érdekében Jean-Paul rendszeresen látogat a helyszínre, hogy biztosítsa a megfelelő világítási szinteket (a fotó a Halifax repülőtéren készült).
Imádom a repülőterek világítását…
Januártól egy új szerepkört töltök be az IES RP37 alelnökeként, amely az észak-amerikai repülőterek világítási szabványaiért felelős bizottság. Ezenkívül elkezdünk dolgozni a Calgary repülőtér világításán is, amely az egyik legnagyobb Kanadában; a legnagyobb a Toronto Pearson, amit már korábban megvilágítottunk.
Sok konferenciát és képzést tartunk…
Mérnökirodáknak mutatjuk be a termékeinket, de nem kereskedelmi szempontból, hanem azért, hogy a fiatal mérnököknek fotometriát és világítást tanítsunk, hogy nagyobb rálátásuk legyen erre a területre. Világítástechnikai cég vagyunk, de szeretnénk energiát megtakarítani. Meg akarjuk menteni a bolygót, és csökkenteni az energiafogyasztást és a kék fény szintjét. Észak-Amerika sokat tanulhatna Európától a környezetvédelemről a világításban: meg akarjuk ismertetni az új generációt a filozófiánkkal.
Van néhány nagy alagútprojektünk is…
A Louis-Hippolyte La Fontaine alagút a legnagyobb vízalatti alagút Kanadában, 1,5 kilométer hosszú, és épp ennek a megvilágításán dolgozunk. A Ville-Marie alagutat is mi világítottuk meg, amely 10 kilométer hosszú. Amikor ezen dolgoztunk, volt egy kis probléma a driverekkel és néhány alkatrésszel; ezeket három nap alatt újratelepítettük. Igazi csoda volt ez Szűz Mária szigetén! A közlekedési minisztérium elégedett volt, mert reszponzívak voltunk, és proaktívan megjavítottuk. Tartjuk a szavunkat.
A helyszínen a Ville-Marie alagútnál, üzembe helyezés közben
Szeretem a kihívásokat…
Egy sportaréna világításán dolgozunk a Long Island Egyetemen. New York szívében található, Brooklynban. Van egy épület közvetlenül a pálya mellett, ezért oszlopokat nem telepíthetünk. Egy kollégámmal támadt egy közös ötletünk: miért nem fordítjuk meg az oszlopokat, és függesztjük fel azokat? Az építkezés előtt meghatároztuk az alkatrészek súlyát, és ez alapján tervezték meg az épület mennyezetét. Szeretem a kihívásokat. Ha valami túl egyszerű, nem érdekel!
Nincs kedvenc projektem…
Mindegyik a gyermekem. Szeretem ezeket megmutatni a valódi gyermekeimnek – akik ma már tizenévesek – és elmondani nekik, hogy a mi csapatunk munkája. Egy napon elhagyjuk ezt a világot, de a projektjeink megmaradnak, és őrzik emlékünket. Libanon északi részén születtem, Baalbek közelében. Az emberek a mai napig találgatják, hogy kik építették, és hogyan… az építkezéssel nyomot hagyhatunk a világban, és talán egy napon a gyermekeim majd keresztülsétálnak ezeken a parkokon és tereken, és elmondják, hogy ezt az apjuk építette.
De az egyiken különösen szerettem dolgozni…
A hóvédő alagutakat világítottuk meg az autópálya mellett Hope, BC közelében. Nagyon szép volt. Három hetet töltöttünk ott, mennyei környezetben. A Sziklás hegységben található, ahol az aranyláz kezdődött az 1800-as években, rengeteg történet szól arról, hogy hogyan nyertek ki aranyat a Fraser folyóból. És itt forgatták a Rambo: Első vért is. Lenyűgöző vidék.
A Schréderben családias szellemiség uralkodik…
Mindig az az érzésem, hogy könnyen elérhetek bárkit, mindig kérdezhetünk, és kapcsolatokat építhetünk ki. A Schrédernek köszönhetem a karrieremet. Van, hogy 60 órát dolgozom egy héten, de élvezem, mert láthatom a munkám eredményét.
A feletteseim elégedettek, bízunk egymásban, és mind összedolgozunk.
Jean-Paul lelkesen tanítja az embereket a világítás tudományára
Az álmom, hogy egy napon megvilágítjuk Libanont…
A helyzet most lenyugodni látszik, és nagy álmom, hogy segíthessek az ország újjáépítésében. A Schrédernek volt ott egy cége; ki tudja, mit hozhat a jövő! A tengerpart, az autópályák, a bejrúti repülőtér – elképesztő lenne, ha részt vehetnék az újjáépítésükben.
De nem tudnék elköltözni Kanadából…
Sok minden köt ide. Van egy támogató feleségem, akinek a türelme és szeretete segített formálni a karrieremet. A családom hasonlóan támogató, és két gyermekünkkel a tágabb családot is gyakran látogatjuk – testvéreimet, unokatestvéreimet… a templom után mind együtt ebédelünk, sütögetéseket szervezünk, ilyesmi. Van két kutyánk is, Shadow, az elegáns pudli, és Stella, aki inkább olyan, mint egy T-Rex egy német rövidszőrű pointer testében. Aztán ott van a természet – imádok vadászni, horgászni és sétálni a természetben. Semmi sem fogható Észak-Quebec tájaihoz ősszel!
Vegye fel a kapcsolatot Jean-Paullal a LinkedIn-en.